Nekem úgy tűnik, hogy vannak nyelvek, amelyek az elején könnyebbnek, később pedig mintha nehezednének. Aztán ott van a másik felállás, ahol meg pont fordítva van. Jó kérdés, melyik a hálásabb, erről lehet vitatkozni, én azonban most inkább arról írnék, hogy – véleményem szerint – a kínai a második kategóriába tartozik. Az eleje lassú, nagyon munkás kevés sikerélménnyel, majd egyszer csak jön az áttörés és összeállnak a dolgok. Vajon miért van ez így?

千里之行始于足下

Minden kezdet nehéz – írja a Lao Ce-nek tulajdonított Az Út és Erény könyve is, pontosabban azt mondta, hogy a tízezer „mérföld” hossz...

A legtöbb ember nem szeret dolgozatot írni. Tanulmányaink alatt épp eleget görcsölünk a vizsgákon, pontokon, jegyeken, krediteken. Egy felnőtt vagy szabadidős nyelvtanfolyamon valószínűleg nem fogadjuk kitörő lelkesedéssel, ha rendszeresen dolgozatokat nyomnak az orrunk alá. Miért is van mégis szükség erre és hogyan lehet úgy csinálni, hogy az idegeskedést amennyire lehet, minimalizáljuk a dolgozatírás során?

Az alaposság kérdése nemcsak a kínaiul tanulók, na meg nem is kizárólag a valamilyen idegen nyelvvel foglalkozók fontos témája. Ha belekezdünk valamilyen tanfolyamba, valaminek az elsajátításába, a következetesség, a rendszeresség, az alaposság és a türelem mind nagyon fontosak.

Bizonyára hallottátok már ezt a gondolatot: ha valaki tanul egy nyelvet, akkor azzal együtt az adott ország kultúrájával is megismerkedik.

Az első benyomás, és az általános megítélése ellenére a kínai nyelvnek – ahogy minden más nyelvnek is - van néhány olyan jellemzője, ami miatt gyorsabban tanulhatóvá válik. Nem nehéz kitalálni, hogy az írásrendszere nem tartozik ezek közé.Ebben a bejegyzésben arról írok, véleményem szerint hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt, hogyan érdemes nekilátni a kínai nyelv elsajátításához, ha azt szeretnénk, hogy minél effektívebb, illetve lehetőleg gyors is legyen a nyelvtanulás.