A kínai nyelv és én

Már gyerekkorom óta érdeklődöm a távol-keleti kultúrák iránt. Gimnazista koromban egy Ázsia-klubot alapítottam barátokkal, ahol kínai és japán filmeket néztünk, japánul tanultunk, és e két ország kultúrájáról előadásokat tartottunk egymásnak. Nem meglepő, hogy az érettségi után a Keleti nyelvek és kultúrák alapképzésre felvételiztem, melyet két mesterképzés követett Sinológia, illetve Kínai tanári szakokon.

A Shanghaiban végzett mesterképzés alatt sokat tanultam a kínai anyanyelvi tanárok módszereiről, melyeknek egyes részeit be is építettem a saját tanítási stílusomba. Az anyanyelvi és a külföldi kínaitanárok módszereinek különbségei, és azok összeférhetősége már régóta foglalkoztat.

Tanításkor különösen nagy hangsúlyt fektetek a személyes fejlődésemre, illetve arra, hogy a módszereimet, a tananyagot – melyet gyakran részben vagy teljesen magam készítek – a tanulóhoz igazítsam.

Céljaim:

A kínai nyelv első ránézésre nehéznek tűnhet az írásrendszere miatt. Ha azonban jobban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy nyelvtani rendszere logikus, és viszonylag egyszerű, ami a beszéd, és a megértés gyakorlását nagyban megkönnyíti. Nyelvtanárként mindig nagy hangsúlyt fektetek a nyelv kommunikációs funkciójára, a beszéd gyakorlására. Néhány hónapnyi tanulás elegendő ahhoz, hogy a tanuló egyszerű párbeszédeket formáljon, az írásjegyek alapvető elemeit felismerje, illetve felébressze a kínaitanulás iránti kedvet.

A nyelvi készségek elsajátítása mellett a kínai kultúra megismerését is fontosnak tartom, és igyekszem beépteni az óráimba. Ez nemcsak azért fontos, mert egy nyelv elsajátításához a kultúra ismerete is hozzá tartozik, hanem a tanulók motivációját is növeli.

Számomra mindig fontos, hogy tanulóközpontú oktatást valósítsak meg, és az óráimon a fejlődés mellett a tanulás élvezete is jelen legyen.

A kínaitanítás számomra nemcsak egy foglalkozás, hanem egy igazi szenvedély.