Erasmus+ ösztöndíj Terceirán

Nekem úgy tűnik, hogy vannak nyelvek, amelyek az elején könnyebbnek, később pedig mintha nehezednének. Aztán ott van a másik felállás, ahol meg pont fordítva van. Jó kérdés, melyik a hálásabb, erről lehet vitatkozni, én azonban most inkább arról írnék, hogy – véleményem szerint – a kínai a második kategóriába tartozik. Az eleje lassú, nagyon munkás kevés sikerélménnyel, majd egyszer csak jön az áttörés és összeállnak a dolgok. Vajon miért van ez így?

千里之行始于足下

Minden kezdet nehéz – írja a Lao Ce-nek tulajdonított Az Út és Erény könyve is, pontosabban azt mondta, hogy a tízezer „mérföld” hossz...

Mit mondanánk, ha megkérdeznének minket, mit gondolunk a kínaiakról? Mielőtt alkalmam nyílt jobban megismernem őket, bevallom, nem sok válasz jutott eszembe erre a kérdésre. Miután azonban évekig tanultam róluk, sokszor közöttük, az ő nyelvükön, már más a helyzet. Amikor lehetőségem volt Kínában élni, sok embert megismertem, utaztam amennyit csak tudtam, és végig igyekeztem nyitott szemmel járni közöttük. Ebben a posztban arról osztanék meg néhány gondolatot, mit adott nekem Kína és a Kínában töltött idő.

A legtöbb ember nem szeret dolgozatot írni. Tanulmányaink alatt épp eleget görcsölünk a vizsgákon, pontokon, jegyeken, krediteken. Egy felnőtt vagy szabadidős nyelvtanfolyamon valószínűleg nem fogadjuk kitörő lelkesedéssel, ha rendszeresen dolgozatokat nyomnak az orrunk alá. Miért is van mégis szükség erre és hogyan lehet úgy csinálni, hogy az idegeskedést amennyire lehet, minimalizáljuk a dolgozatírás során?

Az alaposság kérdése nemcsak a kínaiul tanulók, na meg nem is kizárólag a valamilyen idegen nyelvvel foglalkozók fontos témája. Ha belekezdünk valamilyen tanfolyamba, valaminek az elsajátításába, a következetesség, a rendszeresség, az alaposság és a türelem mind nagyon fontosak.