Mit mondanánk, ha megkérdeznének minket, mit gondolunk a kínaiakról? Mielőtt alkalmam nyílt jobban megismernem őket, bevallom, nem sok válasz jutott eszembe erre a kérdésre. Miután azonban évekig tanultam róluk, sokszor közöttük, az ő nyelvükön, már más a helyzet. Amikor lehetőségem volt Kínában élni, sok embert megismertem, utaztam amennyit csak tudtam, és végig igyekeztem nyitott szemmel járni közöttük. Ebben a posztban arról osztanék meg néhány gondolatot, mit adott nekem Kína és a Kínában töltött idő.

Az alaposság kérdése nemcsak a kínaiul tanulók, na meg nem is kizárólag a valamilyen idegen nyelvvel foglalkozók fontos témája. Ha belekezdünk valamilyen tanfolyamba, valaminek az elsajátításába, a következetesség, a rendszeresség, az alaposság és a türelem mind nagyon fontosak.

Bizonyára hallottátok már ezt a gondolatot: ha valaki tanul egy nyelvet, akkor azzal együtt az adott ország kultúrájával is megismerkedik.

Annak ellenére, hogy sokaknak arról, hogy kínai először az jut eszébe, hogy nehéz, azok számára, akiknek van lehetőségük közelebbről megismerkedni vele, bizonyára ez a kép is árnyaltabbá válik.

Amint már az első bejegyzésemben is említettem, az írásjegyek tanítása az egyik személyes kedvencem a kínai nyelvtanításban. Emellett talán elmondható róla, hogy egy igen kritikus pont is, hiszen ez a nyelv egyik –ha nem – legnehezebb része is, így hát különösen fontos, hogyan nyúlunk hozzá, illetve a kezdő nyelvtanulóknál hogyan építjük fel az írásjegytanítást.