2020. 12. 09.

Az első benyomás, és az általános megítélése ellenére a kínai nyelvnek – ahogy minden más nyelvnek is - van néhány olyan jellemzője, ami miatt gyorsabban tanulhatóvá válik. Nem nehéz kitalálni, hogy az írásrendszere nem tartozik ezek közé.Ebben a bejegyzésben arról írok, véleményem szerint hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt, hogyan érdemes nekilátni a kínai nyelv elsajátításához, ha azt szeretnénk, hogy minél effektívebb, illetve lehetőleg gyors is legyen a nyelvtanulás.

知己知彼 zhī​jǐ​zhī​bǐ
Sok kezdő nyelvtanulótól megkapom a kérdést: mennyi idő alatt lehet kínaiul megtanulni? Neked mennyi idő kellett? Természetesen tudni szeretnénk, mivel állunk szemben. Ahogy a bölcs Sun Zi mondta: „Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe”. Nos, az, hogy mennyi idő kell sok tényezőtől függ. Először is tisztázni kell, milyen szintre szeretnénk eljutni, mihez kell nekünk a kínai. Ennek megfelelően tudjuk eldönteni, hogy az írásjegyeket írni is, csak felismerni vagy pedig egyáltalán nem tanuljuk. Már ez nagyban befolyásolja a haladás ütemét.

Stabil alapokon
Legtöbb esetben a csak olvasni tanuljuk őket az alaphelyzet, így most ebből fogok kiindulni. Jómagam a kezdő tanulóimnál durván egy fél évet arra szánok, hogy megértsük az írásjegyek logikáját, megtanuljuk az olvasás alapjait, melyekre később támaszkodhatunk. Közben aztán meglepően sok kifejezést, és egész szép szókincset is fel tudunk szedni, egyre több témáról tudunk beszélni kínaiul, egyre hosszabb mondatokkal. A kínai nyelv nyelvtana ugyanis nem túl bonyolult. Ragozás és az európai nyelvek tanulásnál megszokott igeidők híján a szóbeli kifejezőkészség gyorsan fejleszthető. Ez tehát ellensúlyozza azt, hogy az írásjegyek megismerésére rengeteg idő elmegy, ami miatt úgy érezheti a nyelvtanuló, hogy baromi lassan haladunk.

Az építkezés
Az első fél éven túl, amikor már elegendő írásjegy elemként is gyakran előforduló egyszerű írásjegyet és az összes gyakran előforduló gyököt megtanultuk stabilan felismerni, erre a tudásra támaszkodva az új szavakat már írásjegyeikkel együtt tanuljuk. Innentől minden új írásjegyet összekötünk a régebben tanult előfordulásukkal melynek segítségével rendszerben látjuk őket. Ez a későbbi szótanulást, illetve az olvasáskészség fejlesztését, ismeretlen szavak jelentésének kitalálását elképesztő mértékben segíti.

Gyakorlatilag az első fél év alapozásán túl a haladási tempó megugrik. Ez persze nagyban függ a nyelvtanulótól. Mennyire nézi át két óra között az előző anyagot, mennyire gyorsan tanulja meg az új szavakat. Ha a szavakkal jóban van, viszonylag rövid idő alatt tudja memorizálja őket, akkor innentől nagyon gyors lesz a haladás is. Az A2 szint (HSK3 nyelvvizsga) az első félév után akár egy fél év alatt, a B2 (HSK4 nyelvvizsga) pedig másfél év alatt elérhető.

A tudásunk mércéje persze nem a nyelvvizsga, annak megszerzése nem is mindig cél, a fenti példákban csak konkrét támpontok segítségül hívása miatt hoztam fel a nyelvvizsgát, hiszen a nyelvtudást nem igazán tudjuk centire lemérni. A fő, hogyha a nyelvtanuló otthon, órán kívül tud energiát beletenni a tanulásba, két, két és fél év alatt eljuthat oda, hogy a hétköznapi szituációkban való helytállás (beszéd és olvasás is) ne jelentsen gondot számára.A Kínában folytatott nyelvi tanulmányok persze hatalmasat lendítenek mindezen, de úgy vélem, a stabil alapozás ebben az esetben is kulcsfontosságú.

Összegzés
Véleményem szerint tehát a kínai nyelvtanulásnál az elejét semmiképpen sem szabad elsietni. Aki tanult vagy tanított már idegen nyelvet, biztosan tapasztalta, hogyha a nyelvtani alapokat, kínai nyelv esetén az írásjegyek értelmezésének készségét nem sikerül biztosan megtanítani, hanem a minél gyorsabb haladásra összpontosítunk, később mindezt már iszonyú nehéz lesz rendbe tenni. A rossz alapozás a beszédhelyesség sérüléséhez, illetve az olvasáskészségben való megtorpanáshoz vezethet. Én tehát úgy gondolom: az elején lassan járj, és tovább érsz.

Témakörök: Nyelvtanulás