2020. 11. 28.

Amikor úgy döntünk, belevágunk egy új nyelv elsajátításába, eldöntöttük, hogy tanár segítségével szeretnénk megpróbálni, a következő kérdés sokszor az, hogy a magánórát vagy pedig egy csoportos kurzust érdemes válasszuk. Ebben a bejegyzésben saját véleményem és tapasztalataim alapján igyekszem segíteni a kérdésben.

一对一, azaz egy eggyel szemben – Mikor jobb a magánóra?
Nyelvet tanulni sokféle indíttatásból, célból lehet. A jó tanár pedig a célnak megfelelően választ módszert és tananyagot. Magánóra esetén az óra minden részletében ránk szabott, hozzánk igazodik, az időponttól (ha úgy jön ki, könnyebb áttenni is), az óra hosszán és gyakoriságán át egészen addig, hogy mit és hogyan tanulunk. Csak hogy néhány példát hozzak, ha valakinek a munkájához kell a kínai nyelv, speciális szókincsre vagy gyors haladásra van szüksége, szoros határidőn belül nyelvvizsgáznia kell vagy például speciális igényei vannak, például írásjegyek nélkül vagy pont hogy az olvasáskészségének javítása céljából fordul tanárhoz, mindenképpen a magánóra a célravezetőbb. Amikor a tanár csak egyetlen emberrel foglalkozik, minden apró hibáját ki tudja javítani. Egy félrement tónus vagy szórend is korrigálva lesz, ha éppen indokolja a helyzet, illetve a személyes nehézségekre is fókuszálni tudunk. Az elsajátított tudás sokszor alaposabb lesz.

一起 együtt tanulás, csoportos nyelvkurzusok
Sokszor bátrabbak vagyunk, ha nem érezzük magunkat egy új feladatnál egyedül. Sokszor és sokak számára megnyugtató, ha rajtuk kívül más is ül a padnak azon az oldalán, ahol ők. Nincs ez másként a nyelvtanulásnál sem. Ha rontunk, na és? A többiek is rontanak. Ha valamit nem értünk, kérdezünk, a többiek is kérdeznek. Egy-egy nehezebb feladatnál még súgásra is számíthatunk. Ha a csoportban mindenki ír házit és mindenki készül, nekem is kell, hogy ne lógjak ki. A csapatszellem igen motiváló tud lenni, és ez még az online kurzusoknál is igaz. A tanárnak mindig megtérül az összetartozás erősítésébe befektetett idő, mert egy jobb csoportközösségnél a tanulás is jobban megy, én legalábbis eddig mindig ezt tapasztaltam. Egy-másfél hónap után szokott kialakulni egyfajta összetartás, ilyenkorra a virtuális terekben létrehozott csoportokban is nő az aktivitás, megindul a különböző tartalmak megosztása. Elképesztően jó tanulási tippeket, Kínával kapcsolatos előadások és programok, zenék, videók kerülnek elő.

Hátránya persze a csoportos tanulásnak is van. Mégha minden csoporttag azonos előképzettségű, érdeklődési körű és életkorú lenne is, akkor is felállna az a helyzet, hogy van, aki gyorsabb tempót is elbírna, másokkal pedig még gyakorolnánk, mielőtt tovább megyünk valami új anyaggal. Mindenkinek különböző mennyiségű idő áll rendelkezésére otthon kínait tanulni, és ez így van rendjén. Van, aki vizuális típus, és nagyon gyorsan megjegyzi az írásjegyeket, másnak a jó füle van a tónusokhoz és már az első néhány óra után egyértelmű, hogy kiejtésben lekörözi a többieket. Az, hogy senki se unatkozzon órán a tanár sara, neki kell megbirkózni a helyzettel, amely pedig minden csoportban fennáll. Amennyiben ez sikerül, a legtöbb tagot nem zavarják, inkább húzzák előre a többiek.

Ezzel együtt is elmondható, hogy a csoportos kurzusokban ritkán vagy nem érhető el olyan tempó, mint magánban. A tanár figyelme és ideje mindenképpen jobban szétoszlik a résztvevők közt. Ennek ellenére sokaknak ez a forma a célravezetőbb és hatékonyabb.

Összegzés
Tanárként mindkét felállásban hiszek, úgy gondolom, különböző helyzetekben egyik vagy másik előnyösebb, de összességében mindkettő célravezető a maga módján. Én magam kifejezetten élvezem, hogy csoportokat és egyéni órákat is vezetek. Mindegy, kiről és milyen tanulási formáról van szó, a hangsúly azon van, hogy haladjunk, fejlődjünk, de közben élvezzük is a tanulást, szeressük a nyelvórákat. Ez számomra az egyik legfontosabb elv a kínai nyelvtanítás során.

Témakörök: Módszertan, Nyelvtanulás