2020. 10. 30.

Minden nyelvnek szerves részét képezi az írásrendszere, így jogos a kérdés, hogy lehet-e, illetve szabad-e egy nyelvet írásrendszerének teljes kihagyásával tanítani. Véleményem szerint igen, sőt, amennyiben ezt a célcsoport igényei indokolják, nemcsak lehet, de érdemes is. Egy világhírű, luxus ékszereket gyártó és forgalmazó cég alkalmazottainak vezetett nyelvkurzus során ki is próbáltam ezt a fajta tanítási módszert, következzenek hát a tapasztalataim.

A kurzus célja az volt, hogy a három hónapos, hetente egy alkalommal vezetett tanfolyamot követően az eladók a kínai vevőkkel alap szinten kommunikálni tudjanak, megtanuljanak velük kínai nyelven az eladás során szükséges párbeszédeket folytatni. A célcsoportnak egyértelműen napi szinten sok, rövid, és tartalmukat nézve hasonló beszélgetés elsajátítására volt tehát szüksége.

A tananyagot a speciális helyzetre és szókincsre való tekintettel teljes egészében én magam készítettem. Tisztában voltam azzal, hogy a résztvevőknek motiváltságuk ellenére nincs idejük, energiájuk a szabadidejükben tanulni, így a heti egyszer másfél óra alatt kellett törekednem minden új tudás átadására, gyakoroltatására, elmélyítésére. Végül a kínai nyelvtanulás során kezdő szinten elődforduló szavakra és nyelvtani szerkezetekre alapozva építettem fel a tizenkét alkalmat, kicsit mintha egy kezdő kínai nyelvkönyvből tanultunk volna, amelyben a szavak nagy része az eladás során szükséges szókincshez tartozott a legtöbb tankönyvben megszokott párbeszédek helyett.

A kurzus megtervezése és levezetése a következőképpen zajlott. Először összeírtam, melyik alkalommal milyen alap mondatot, szerkezetet tanulunk, végiggondoltam, hogy az általános tankönyvi példákra milyen szakszókinccsel épített mondatokat tudok ráhúzni. Ezután megkerestem és megszerkesztettem a cég termékeivel, valós szituációkra építve (tax free formanyomtatvány kitöltése, árak, termékkódok, termékek képei, stb.) a gyakorlófeladatokat. Végül, mintegy az adott óra összefoglalásaképpen majdnem mindig páros vagy egyéni párbeszédírással összegeztük a tanultakat.

További példák az alap nyelvtani szerkezetek és az eladáskor felmerülő témák alkalmazására, hogy a számok használatát valós termékek valós árával gyakoroltuk. A Hogy vagy? Én jól, és te? alap fordulatokra könnyen ráhúzhatók voltak olyan melléknévi állítmányos mondatok, mint a nyaklánc nagyon szép, ez a karkötő kicsit hosszú/rövid/kicsi/nagy/drága/vastag/vékony. Ezen mondatok gyakorlásakor a honlapjukról kiszedett termékek képeit használtam, és a vélemény nyilvánítás szavait, mint a szerintem, milyen/hogy tetszik, majd pedig a fokozatot kifejező szavakat, például kicsit, különösen, túl kifejezések használatát is gyorsan bevezettük. A mi hol van témáját a látogatóközpont és az üzlet alaprajzán keresztül gyakoroltuk. Az ily módon, valós termékekkel, szituációkkal és helyszínnel való gyakorlást, a szabad véleménynyilvánítást a csoport nagyon élvezte, a szavakat – bár viszonylag sok volt belőlük – kifejezetten gyorsan elsajátította.

A végeredményről elmondható, hogy a résztvevőknek sikerült elsajátítaniuk a legtöbbször szükséges fordulatokat, és sokan beszámoltak róla, hogy egyre gyorsabban megértik a vevők kérdéseit, bár reagálni rájuk lassan megy, de sokszor sikerül, amitől maguknak is sikerélményük van, másrészt a kínai vevők is nagyon értékelik, hogy nem kínai anyanyelvűek igyekeznek kínaiul kommunikálni velük, ami egyfajta extra vásárlási élményt is eredményez.

A tanulság számomra egyértelműen az, hogy a kínai nyelvet írásjegyek nélkül is lehet tanítani. Ennek a nyelvnek talán a legnagyobb kihívását az írás és az olvasás jelentik, így amennyiben ezeket már az elején kihúzzuk, és figyelembe vesszük, hogy a tanulónak speciális, de viszonylag kis szókincsre van szüksége, rövid idő alatt is át tudunk adni egy alap szintű nyelvtudást. Ez a modell számos munkakörben hasznos lehet, az eladókon kívül akár szállodai recepciósok, reptéri dolgozók vagy akár ingatlanközvetítők számára is el tudom képzelni, hogy van értelme rövid, de rájuk szabott kurzusokat tervezni és vezetni. Néha számomra is meglepő, hogy az írásjegyek nélkül tanuló diákjaim milyen rövid idő alatt mennyi mindent megtanulnak. Az írásjegyek kihagyása miatt persze sok kulturális ismeretről is lemondunk, illetve előjönnek olyan problémák, mint például a nagyon sok azonos alakú szó megkülönböztetésének nehézsége. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy van létjogosultsága ennek a módszernek is.

Témakörök: Módszertan, Nyelvtanulás