2020. 10. 11.

Nem vagyunk könnyű helyzetben mi, az utóbbi években diplomát szerzett és szerző kínai nyelvtanárok, hiszen mi vagyunk az elsők, akik a kínai anyanyelvi tanárokat váltják a magyar közoktatásban. Ez a helyzet pedig egy halom kihívás elé állít bennünket.

A kínai anyanyelvi tanároknak vitathatatlanul számos előnyük van velünk szemben: többen vannak a képzésen, tehát a képzés, amit elvégeznek is jobban kiforrott, jobb alapokat, több módszertani segítséget kapnak a pályájuk elkezdéséhez. Számos Kínából küldött tanár mögött többéves tanítási tapasztalat van, míg mi kezdő tanárként sokszor arra szorulunk, hogy mi magunk találjuk ki, hogyan is lehetne hatékonyan írásjegyeket tanítani, hogy csak egy példát hozzak, hiszen a képzésünk során nem sok szó esett erről. Ott vannak továbbá a nyelvi akadályok, hiszen akármennyire is legyen jó a nyelvtudásunk, az egy anyanyelvi tanáréhoz nyilván sosem lesz hasonlítható. Velünk igenis elő fog fordulni, hogy rosszul emlékszünk egy tónusra vagy a diákok rákérdeznek egy szóra, és nem tudjuk kapásból leírni azt.

Mindezen okokból kifolyólag egy iskola első nem kínai tanáraként könnyen olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy a diákok nem örülnek nekünk. Úgy gondolják, hogy kínaiul csak egy anyanyelvi tanár tudja megtanítani őket, csalódottak, hogy a kínai tanárokra sokszor jellemző lazább, engedékenyebb értékelési rendszerről a mi érkezésünkkel örökre lemondhatnak. Elhozzuk nekik az eddig nem ismert, de nem is hiányolt hosszas, magyar nyelvű nyelvtani magyarázatokat, a rengeteg dolgozatot, és a szigorú osztályzást. Egyrészt rosszul eshet nekünk ez a fogadtatás, másrészt valljuk be őszintén, valahol érthető is. A kínai anyanyelvi tanárok módszerei közt ugyanis nem egy olyan van, ami diákként nagyon szerethető, gondolok itt a beszédközpontú órákra, a rengeteg kulturális ismeretre, a közös főzésekre vagy a kevés számonkérésre. Ez mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a diákok szeressenek kínaiórára járni, és szívesen válasszák a nyelvet. Természetesen negatív hozadéka is van az anyanyelvi tanároknak, egyrészt gyakran évente váltják egymást, ami nyilván nem kedvez a nyelvtanulás hatékonyságának. Másrészt köztük is sok a gyakornok, aki még – hozzánk hasonlóan – a szárnyait próbálgatja, és nem feltétlenül választ jó módszert, amelyet egy év alatt nehezen korrigál. Ha egymás után többször ilyen tanárt fog ki egy osztály, azt is eredményezheti, hogy a kínai nyelvtanítás teljesen eltűnjön az iskolából, hiszen ha rossz híre megy, a következő évfolyamokon senki sem fogja többé a kínait választani. Egy ilyen iskolába érkezve, ahol a kínai nyelv már kihalófélben van szintén kihívás előtt állunk, hiszen nekünk kell újra vonzóvá tenni a kínai nyelvet, például extra foglalkozásokat szervezve a diákoknak, megpróbálni meggyőzni őket arról, hogy érdemes ezt a nyelvet választani. Természetesen kínai kultúráról, történelemről szóló foglalkozásokat, kalligráfia órákat vagy teázást szervezni nem kevés energia a tanár részéről.

Láthatjuk tehát, hogy nem kevés kihívás vár ránk, függetlenül attól, hogy a kínai tanárokhoz képest pozitív vagy negatív előítéletekkel fogadnak-e bennünket. A következő bejegyzésben arról írok, hogy hogyan tudunk elindulni egy ilyen helyzetben, hogyan érdemes módszert választani, órát tervezni vagy értékelési rendszert választani ilyen helyzetben

Témakörök: Nyelvtanulás