2020. 10. 10.

Mit vegyünk át a kínaiaktól, az értékelési rendszer megtervezése, célok?

Az előző posztban részletesebben írtam arról, milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, ha kínai anyanyelvi tanárokat követően kerül hozzánk egy csoport vagy egy diák. Ebben a bejegyzésben arról írok, véleményem szerint hogyan érdemes megtervezni az óráinkat, milyen értékelési rendszert érdemes kialakítani egy ilyen szituációban.

Először is: mint bármilyen tantárgy bármilyen okból történő tanárcseréjénél, itt is fel kell térképeznünk, mi volt előttünk. Erre a legjobb források egyrészt a diákok, másrészt megkereshetjük magát a kínai tanárt is. Az iskolának megvannak továbbá a korábbi évek tanmenetei is, néha még régi dolgozatok is előkerülnek, ezekbe is érdemes belenéznünk. Érdemes elbeszélgetni a diákokkal is, milyen céljaik vannak a kínai nyelvvel, mit szeretnek benne, mit találnak nehéznek. Mit szerettek a kínaiórákon és mi az, amit nem szeretnének viszontlátni. Ezekből a beszélgetésekből általában kiderül a tantárgyhoz való viszonyuk is, amely szintén segít a tervezésben. A beszélgetés után érdemes a bemutatkozást kínai nyelven folytatni, így kapunk egy képet arról is, ki milyen szinten van, mennyire megy nekik a kiejtés, mennyire beszélnek helyesen. A bemutatkozást irányíthatjuk is, bevethetünk szócetliket, amiken szavakat, nyelvtani szerkezeteket adunk meg, melyeket a diákoknak bele kell építeniük a bemutatkozásukba.

Miután megvolt a feltérképezés, nagyjából látjuk, mivel állunk szemben. Világos a diákok hozzáállása, szintje, valamennyi hiányosságuk is előjön. Tudjuk, milyen értékelési rendszer volt előttünk, és hogyan mentek a számonkérések. Általában a kínai tanárok úgy igazítják az értékelési rendszert, hogy mindenki jó jegyeket kaphasson, ha egyáltalán van értékelési rendszer. A számonkérések is így működnek, gyakoriak a feleletválasztós tesztek. Ennek oka természetesen az is lehet, hogy a kínai nyelvvizsga túlnyomó részt ilyen feladatokból áll, de az is világosan kiderül a dolgozatokat átnézve, hogy leginkább csak szókincs kell hozzájuk, nem szűrik a nyelvtani tudást vagy a nyelvi kifejezőkészséget. A diákokról, akik korábban anyanyelvi tanárnál tanultak legtöbbször elmondható, hogy van egy stabil szókincs készletük, amit mernek használni is, meg mernek szólalni kínaiul, és legtöbbször szeretik is a kínai nyelvet. A nyelvhelyességüket vizsgálva gyakran akadnak hiányosságaik, de általában következetesen ugyanazokat a szerkezeteket rontják vagy keverik. Az is gyakori, hogy a diákok hiányolják a következetességet és egy tempósabb haladást szeretnének. Ezekre tehát mind tudunk építeni.

Ami fontos, hogy nem gondolkodhatunk végletekben: a kínai tanárok módszerei mind rosszak, és a mi ötleteink mind jók. Véleményem szerint egy nyelvtanár nem attól lesz jó vagy rossz, hogy anyanyelvi tanár-e vagy sem. Meg kell keresnünk azokat az elemeket, amiket a kínai tanárok sikeresen alkalmaztak, és ezeket beépíteni a mi rendszerünkbe. Egyrészt úttörők vagyunk, mi vagyunk az átmenet, az pedig sosem jó, ha hirtelen drasztikus a váltás. Másrészt pedig mindenkitől lehet valamit tanulni. Amit én nagyon jónak tartok a módszereik közül az egyrészt a beszédközpontú oktatás, ezt főleg az új szavak és az új nyelvtani szerkezetek bevezetésénél és gyakorlásánál alkalmazom sokat. Másrészt, hogy nem rohanunk. A szótanításra is szánunk időt, és lehetőleg úgy építjük fel a kérdés-feleletes gyakorló részeket, hogy az új szavak és nyelvtanok minél többet szerepeljenek bennük. Előbb így találkozunk a nyelvtani szerkezetekkel is, és csak utána nézzük meg tüzetesebben néhány írott példamondat segítségével, és fogalmazzuk meg, hogy mit is akarunk ezzel kifejezni, hogyan is működik. Tapasztalatom szerint ez a sorrend sokkal hatékonyabb, mint az először magyarázunk, aztán kitöltjük a kapcsolódó feladatot a munkafüzetben sorrend. Gyakorlás és feladatmegoldás természetesen nálam is követi a magyarázatot, de mivel a bevezetésben már jó néhányszor hallották és alkalmazták a szerkezetet, jobban rögzül, mintha először a magyarázat után, a feladatmegoldáskor kellene alkalmazniuk.
Amit még igyekszem megtartani, azok a kulturális ismeretek. Magyarként természetesen csak a saját nézőpontomból tudom látni Kínát, de a kint töltött évek tapasztalatai, illetve kínaiakkal folytatott beszélgetéseim valamennyit segítenek abban, hogy rávilágítsak a kínaiak gondolkodásmódjára is. Igyekszem teázást, teaház látogatást, közös főzést, illetve kalligráfia órát is szervezni, mert véleményem szerint ezek rengeteget adnak hozzá ahhoz, hogy jobb rálátásuk nyíljon Kínára, a kínaiak gondolkodásmódjára és életére. Emellett természetesen a nyelvtanulás iránti motivációjukat is növelik, ami szintén nem mellékes szempont. A motiváció szempontjából kulcsfontosságú az is, hogy megfelelő értékelési rendszert válasszunk. Ha eddig mindenki négyes-ötös volt, és bevezetünk olyan dolgozatokat, amik több készséget is mérnek, mindezt pedig egy 90% fölött ötös osztályzási rendszerrel párosítjuk, ne csodálkozzunk, ha visszasírják a kínai tanárokat. Ami szerintem itt fontos, az a fokozatosság, és az, hogy egy rugalmas rendszer legyen, ahol van választási lehetőségük. Én Prievara Tibor: A 21. századi tanár című könyvére alapozva a pontrendszer bevezetését láttam legjobb megoldásnak. A tanévet három-négy hetes szakaszokra bontottam, ahol egy szakasz alatt két tankönyvi leckét veszünk. A szakasz alatt összesen 30 pontot lehet szerezni, ebből 5-5 pont két szódolgozatból jön össze, 10 pont órai egyéni vagy csoportos feladatmegoldásból (fogalmazás, szóbeillesztős feladat készítése, stb.), a maradék 10 pedig egy szakaszzáró dolgozatból, ami feleletválasztós, de a nyelvvizsga feladatoknál komplexebb kérdésekből áll, melyek megválaszolásához a szakaszban tanult nyelvtani ismeretekre és szókincsre is szükség van. A dolgozat kivételével minden más feladatot lehet passzolni (ez főleg akkor fordul elő, amikor sokat hiányzik valaki), helyettük sokkal időigényesebb, otthoni időráfordítást igénylő feladatokkal lehet pontokat szerezni. Ilyenek például: dalszövegfordítás kínai-magyar szószedet készítésével, fogalmazás írása általam megadott szavak és nyelvtani szerkezetek felhasználásával, videók megtekintése és összefoglalása szóban vagy írásban, filmnézés és a tartalom összefoglalása, stb. A cél az lenne, hogy lehetőleg mindent megtanuljanak ott, órán, és az órán megszerezzék a pontokat, hiszen az otthoni feladatok sokkal fárasztóbbak. Ezzel együtt is akadnak, akik inkább egy fordítást választanak a szódolgozat pótlása helyett. Ez teljesen rendben van, hiszen addig is a kínai nyelvvel foglalkoznak, amíg lefordítják a szöveget vagy kiírják a szavakat a szószedethez. Az első szakaszban természetesen könnyebb pontokat szerezni, több idő van pótlásra vagy plusz pontszerzésre, ahogy a pontok jegyekre váltásánál is alacsonyabban vannak a százalékok. A második szakasztól kezdve ez valamelyest nehezedik, de figyelek arra, hogy még mindig viszonylag könnyű legyen jó jegyet szerezni. A célom ugyanis az, hogy továbbra is szívesen tanulják a kínait, de tanuljunk, haladjunk, fejlődjünk is.

Ebben a rendszerben tehát fellelhetőek a kínai tanárok hagyatéka, ahogy egyes módszereik is. Mellette azonban igyekszik kiküszöbölni az eddigi hiányosságokat is, egy gyorsabb haladást, nagyobb kiszámíthatóságot, rutint eredményezni, miközben célja, hogy továbbra is érdekesek legyenek az órák, és szívesen járjanak kínaira. A rendszer természetesen közel sem hibátlan, végül is ez is csak egy kísérlet, amely tökéletesítésre, finomhangolásra szorul, illetve minden csoportban kisebb változtatásokat kíván az adott helyzetnek megfelelően. Amiért szerettem volna bemutatni az az, hogy gondolatokat, ötleteket ébresszen, esetleg rámutasson olyan problémákra, amelyeken én, a rendszert belülről szemlélő nem látok meg. Remélem, vannak benne hasznos gondolatok.

Témakörök: Módszertan, Nyelvtanulás