2020. 10. 19.

Az előző posztban már esett szó arról, hogy bizonyos módszerekkel nemcsak érdekesebbé és szerethetőbbé, de egyszerűbbé is tehetjük az írásjegyek megjegyzését. Ott a karakterek eredeti formáját használtam fel, hogy a vonások sokasága helyett az elemek jelentését lássunk bele az írásjegyekbe. Annál a módszernél, amelyről most írok, szintén kötjük őket valamihez, de ezúttal történeteket találunk ki az összetett karakterben előforduló elemek, majd ezek segítségével a teljes írásjegy jelentésének megjegyzésére.

A módszer előnyei:
Aki tanult már kínai írásjegyeket használó nyelvet, tudja, hogy amikor nem tudunk leírni egy korábban már tanult írásjegyet, legtöbbször nem az a helyzet, hogy semmire sem emlékszünk belőle, inkább csak egy elemét felejtjük el vagy írjuk rosszul. Ilyen esetben segíthetnek nekünk az írásjegyes sztorik. Több könyv is jelent már meg erről a módszerről, (a legismertebb talán James W. Heisig Remembering the kanji című munkája) és számos használója állítja, hogy a kis történeteket, melyekhez az írásjegyeket kötjük, nem felejtjük el egykönnyen. Magával az írásjeggyel ellentétben, amelyekről minden kínaiul vagy japánul tanuló pontosan tudja, mennyire könnyen kimennek a kezünkből, fejünkből, ha huzamosabb ideig nem írtuk le pont azt a szót, amire szükségünk lenne. Tanártársaim mindannyian tudják, milyen kínos, amikor mindez a táblánál történik, mert bizony megtörténik. :D Ha viszont emlékszünk a sztorira, sokkal könnyebben elő tudjuk hívni a hozzá kapcsolt karaktert is.

Hogy néz ki egy írásjegyes sztori:
Egy írásjegyes sztori a következőképpen néz ki: egy mondatot találok ki, amelyben az elemek jelentése is szerepel, és a csattanó pedig a TELJES ÍRÁSJEGY JELENTÉSE.
Mutatok néhány példát:

Problémás pontok:
Természetesen nem minden sztori sikerül ugyanolyan jól, vannak olyan írásjegyek, amelyekre sehogyan sem sikerül kitalálnom értelmes történetet, de lehet, hogy csak az én fantáziám mondja fel a szolgálatot néha. Az is előfordul, hogy olyan szavakat is be kell szúrnunk a sztoriba, amik nem jelennek meg az írásjegyek elemei között, mert egyszerűen máshogy nem tudjuk az elemeket értelmes mondatba fűzni. Ilyenkor zavarhat a tanulásban, hogy meg kell jegyeznünk, melyik szavakat nem szabad belekomponálnunk magába az írásjegybe. További problémák még, hogy ahhoz, hogy lehessen ezeket a történeteket használni az írásjegyek memorizálásához, ismerni kell az egyes elemek jelentését. Az írásjegytanítást felépíthetjük úgy, hogy mielőtt az összetett írásjegyekbe belevágunk, az elsőként tanult egyszerű írásjegyek között megtanuljuk a leggyakrabban alkotóelemként előforduló írásjegyeket (nap, hold, föld, hegy, stb.), de tény, hogy mindig lesz néhány új, amelyet még nem tanultunk és előjön egy sztoriban, illetve az írásjegy alkotóelemei között. Amennyiben azonban hosszabb távon használjuk ezt a módszert, egyre több elemnek a jelentését is megtanuljuk, ami csak előnyt jelenthet a szótanuláshoz. Vannak persze olyan elemek, melynek mivel az írásjegy történelme során végbement leegyszerűsítésekor összeolvadtak vagy újonnan alakultak ki, nincsen meghatározott jelentésük. Ezeknek én magam próbálok nevet adni a formájuk alapján. Vigyázni kell azonban, hogy ezeket következetesen mindig ugyanúgy hívjuk. Az írásjegyek tetején előforduló gyökök esetében szintén éltem ennyi szabadsággal, hogy nevet adjak nekik, egyrészt, mert jórészt alapból az eredeti kínai nevük is megfoghatatlan. Például ő: 冖 , aki a (秃宝盖) tompa kincs fedő vagy ő 亠 , aki a jing írásjegy fedője névre hallgat (京字头). Véleményem szerint amúgy is a fent álló avagy tető gyökök a legnehezebbek, gondolok arra, hogy van-e rajta egy "pöcök" (点) vagy esetleg rögtön kettő vagy három? Behajlik jobb bal vagy mindkét oldalon? Itt tehát jól jönnek a saját elnevezések. A teljesség igénye nélkül és azokat kihagyva a felsorolásból, amelyeknek az eredeti elnevezését használom ilyen neveket adtam nekik: kalap 亠, kapucni 冖, jobbra ⇁ (olyan, mint egy csonka jobbra nyíl).

Még egy dolog előjöhet problémaként ennél a módszernél, ez pedig a vonási sorrend kérdése. A sztorikban az elemek előfordulási sorrendje vagy egy-egy bonyolultabb rész felbontása és más jelentéshez kötése néha bizony felborítja vagy felülírja a kínaiban szigorúan előírt vonási sorrendet. Ebből már valamennyire sejthető, hogy személy szerint nem tartom életbevágóan a vonási sorrend minden esetben való követését, de a vonási sorrend kérdése megér egy külön posztot…

Ami elengedhetetlen ehhez a módszerhez: a gyöktanítás
A fent megvizsgált problémák egy részét kiküszöbölhetjük a módszer illetve a sztorik átszerkesztésével, egy dolog azonban elengedhetetlen, ha ezt a módszert használjuk: a gyökök ismerete. Gyököknek az összetett (több részelemből összeálló) írásjegyek jelentésre utaló elemét nevezzük, a fenti sztorikban ilyenek például a víz (氵) vagy a beszéd (讠). Ezek a gyökök sokszor az írásjegy mai jelentésének a kitalálásában is segítenek. Én úgy gondolom, hogy függetlenül attól, milyen módszert használunk írásjegytanításhoz, addig nem szabad nekiállni egyetlen összetett írásjegy tanulásának és főleg leírásának sem, amíg a leggyakrabban előforduló gyököket nem tanultuk meg. Ez a két dolog természetesen tökéletesen működik fej-fej mellett, mert egy új gyök tanulásakor rögtön hozzá tudjuk kötni azoknak az összetett írásjegyek tanulását, amelyekben az újonnan megismert gyök szerepel. Különösen előnyös, ha ezeket a szavakat már megtanultuk csak kiejteni, szóban használni, és utólag csak az írásjegyet kell kötnünk hozzá. Ha szeretnénk, akár egy sztorival megjegyezve, hogy később bármikor elő tudjuk hívni, milyen elemekből is áll.

Összegzés:
Az írásjegyes sztorik segítségével történő írásjegytanulásnak véleményem szerint ott van igazán szükség, ahol az írásjegyek kézzel való írásának elsajátítása is cél. Ilyenkor ugyanis sokat segíthet abban, hogy hosszútávon megjegyezzük, milyen elemekből épül fel az adott karakterünk. Ehhez a módszerhez egyrészt a gyökök ismeretére, másrészt számos alkotóelemként megjelenő egyszerű írásjegy elsajátítására, de mindenek előtt határtalan fantáziára és kimeríthetetlen kreativitásra van szükség, hogy minél frappánsabb és célravezetőbb sztorikat tudjunk kitalálni. Én magam mindig igyekszem ösztönözni a diákjaimat, hogyha eszükbe jut egy-egy történet, írják meg, pluszpont szerzési lehetőséggel is igyekszem ösztönözni őket, de egyelőre nem annyira aktívak. ^^ Tudsz esetleg ilyen sztorikat vagy dolgoztál/tanultál már ezzel a módszerrel? Ha igen, szívesen elolvasnám tapasztalataidat, véleményedet!

Témakörök: Írásjegyek, Módszertan