2020. 11. 08.

Amikor belevágunk egy új nyelv elsajátításába, azonnal felmerül a kérdés, hogy anyanyelvi vagy magyar tanárt érdemes-e választanunk. Lássuk, miben különbözik a kettő egymástól, illetve hogyan tudják egymást segíteni a munkájuk során.

Legjellemzőbb módszerek – anyanyelvi tanár
Kinek ne lett volna hosszú iskolásévei alatt legalább egy nyelvtanára, akinél a tanóra kizárólag nyelvtani szabályok magyarázatából, szó és szövegmagolásból állt. Éppen ezek miatt a tapasztalatok miatt vagyunk hajlamosak azt feltételezni, hogy az anyanyelvi tanárnál nem fogunk belefutni abba, hogy a nyelvtan magyarázata viszi el az óra nagy részét, ellenben őtőlük beszédcentrikus órákat, a beszédkészségünk hatékony fejlesztését feltételezzük.

Akinek volt már kínai anyanyelvi tanára, tudhatja, hogy van igazság a fenti sorokban. Mivel én magam is számos Kínából érkező tanárnál tanultam már, emellett pedig Kínában is részt vettem tanárképzésen, számtalanszor találkoztam azzal, hogy az anyanyelvi tanárok a legnagyobb hangsúlyt arra fektetik, hogy lehetőleg minél inkább törekedjenek arra, hogy amennyit csak lehet, kínaiul beszéljenek már kezdő szinten. Óráik tele vannak rövid kérdés-válaszokkal, legyen szó szótanulásról, nyelvtani szerkezetek alkalmazásáról vagy feladatmegoldásról, nagyon beszédközpontúan tanítanak. Itt a leggyakrabban támadott pont, hogy akár teljesen kezdő szinten akár később nem előnyösebb-e, ha a tanuló anyanyelvén vagy angolul is kaphatunk magyarázatot? Elegendő-e a sokszor használjuk, így belemegy a fejünkre, rááll a szánk módszerrel megtanítani a nyelvtant?Én úgy gondolom, ez egy jó módszer, de nem támaszkodhatunk mindig és kizárólag erre, megfelelően és a megfelelő helyen használva éri el igazán a várt eredményt. Amit viszont biztosan és szinte minden esetben megállapíthatunk az az, hogy a jórészt anyanyelvi tanárnál tanuló diákok általában bátrabbak a beszédben, nem zavarja őket, ha valamit rosszul mondanak. Ugyanakkor az ő körükben valóban gyakran előfordul, hogy nincs egy stabil nyelvtani alapjuk, szórendben, szóhasználatban gyakran hibáznak.

Legjellemzőbb módszerek – magyar tanár
Ahogy fent is írtam, véleményem szerint a magyar tanároknál a kínaiakkal szemben módszertanilag a legnagyobb különbség a nyelvtan tanításánál van. Egyrészt oktatási kultúránkból fakadóan, másrészt a nyelvhelyesség fontosságának hangsúlyozása miatt is egy magyar anyanyelvű tanár szinte kivétel nélkül mindig nagyon törekszik arra, hogy megtanítsa helyesen beszélni a tanulóit. Emiatt sok időt szán a nyelvtani magyarázatokra, nyelvtani feladatokra. Óráikon gyakran megjelenhetnek a fordításos, mondatírós feladatok, amelyekről az első szó, ami eszünkbe jut a száraz.

Láthatjuk tehát, hogy a legnagyobb ütközőpont a két tanár módszerei között talán a célnyelv használatának arányán, és a nyelvtantanítás, nyelvhelyességre fektetett hangsúlyon van. A magyar tanárral tanulók körében általában nagyobb a hangsúly az alapozáson, fogalmazásíráskor és szóban is érezhető, hogy jobb a nyelvhelyesség, ugyanakkor sokszor ha beszélni kell, félénkebbek, bátortalanabbak.

Tanuljunk egymástól
Melyiket válasszuk hát? Inkább bátran kommunikálni tanuljunk meg vagy a nyelvhelyességre koncentráljunk? Én azt gondolom, nem kell választani. Tanuljunk egymástól, esetleg dolgozzunk össze, és próbáljunk meg úgy tanítani, hogy lehetőség szerint mindkettő megvalósuljon.

Én magam kínai nyelvtanulásom kezdetén szerencsés helyzetben voltam, mert egyszerre volt magyar és kínai tanárom is. Később, tanítási gyakorlatomat egy kínai anyanyelvi tanár csoportjában, vele együttműködve, együtt tanítva végeztem. Ismerem tehát mindkét tanár erősségeit és gyengeségeit, melyekre a tanítás során is tudok építeni. Nekem szerencsére sikerült betonstabil nyelvtani alapokat szereznem, amire támaszkodva később főleg kínai tanárokkal igen gyorsan megtanultam folyékonyan beszélni és megérteni a kínai nyelvet. Ugyan ez a felállás nem mindenkinek adatik meg, én úgy gondolom, legyen szó anyanyelvi vagy magyar tanárról, a legjobb, ha tisztában van a gyengeségeivel és erősségeivel, és törekszik arra, hogy azokat kompenzálva minél hatékonyabban tanítson. Nagyon jó, ha tudunk kérdezni egymástól, kapcsolatban vagyunk esetemben (legalább) egy anyanyelvi tanárral, akihez mindig fordulhatunk. Cserébe ő is kérdezni fog tőlünk, mert bőven vannak olyan területek is, ahol ők vannak hátrányban hozzánk képest.

Az egészséges egyensúly megtalálása
A kínai anyanyelvű tanárnak meg kell tehát ismernie saját nyelvének nyelvtanát, hogy azt – akár angolul – el tudja magyarázni. Ha a diákok nem értenek valamit, el kell tudnia magyaráznia azt, ehhez pedig nyelvtanból is felkészültnek kell lennie. Tudnia kell továbbá, melyek a tanulók sokszor anyanyelvükből fakadó nehézségei, leggyakrabban előforduló tévesztései, hogy ezeknek tanítására felkészülhessen.

A magyar anyanyelvű tanárnak pedig tanulnia kell a kínaiaktól, hogy törekedjen arra, hogy minél többször, és a haladással párhuzamosabban minél nagyobb arányban használja a kínai nyelvet a tanórán. Megtanuljon beszédközpontúbbnak lenni, és elérni azt, hogy a tanulók bátran használják a nyelvet. Ideális esetben a nyelvtani alapozással kézen fogva a nyelvet helyesen és bátran használó tanítványaink lehetnek. Nyelvtanárként pedig mi más is lenne a célunk, ha nem éppen ez?

Véleményem szerint egy tanár nem attól lesz jó, hogy anyanyelvi vagy sem, hanem attól, ahogyan hozzááll a tanításhoz, ahogy tanít. Persze más előnyökkel és hátrányokkal indulunk, de ha törekszünk arra, hogy egyre jobbak legyünk, és tanulunk egymástól, abból mindenki profitálni fog.

Témakörök: Nyelvtanulás