Amikor belevágunk egy új nyelv elsajátításába, azonnal felmerül a kérdés, hogy anyanyelvi vagy magyar tanárt érdemes-e választanunk. Lássuk, miben különbözik a kettő egymástól, illetve hogyan tudják egymást segíteni a munkájuk során.

Minden nyelvnek szerves részét képezi az írásrendszere, így jogos a kérdés, hogy lehet-e, illetve szabad-e egy nyelvet írásrendszerének teljes kihagyásával tanítani. Véleményem szerint igen, sőt, amennyiben ezt a célcsoport igényei indokolják, nemcsak lehet, de érdemes is. Egy világhírű, luxus ékszereket gyártó és forgalmazó cég alkalmazottainak vezetett nyelvkurzus során ki is próbáltam ezt a fajta tanítási módszert, következzenek hát a tapasztalataim.

Az előző posztban már esett szó arról, hogy bizonyos módszerekkel nemcsak érdekesebbé és szerethetőbbé, de egyszerűbbé is tehetjük az írásjegyek megjegyzését. Ott a karakterek eredeti formáját használtam fel, hogy a vonások sokasága helyett az elemek jelentését lássunk bele az írásjegyekbe. Annál a módszernél, amelyről most írok, szintén kötjük őket valamihez, de ezúttal történeteket találunk ki az összetett karakterben előforduló elemek, majd ezek segítségével a teljes írásjegy jelentésének megjegyzésére.

Amint már az első bejegyzésemben is említettem, az írásjegyek tanítása az egyik személyes kedvencem a kínai nyelvtanításban. Emellett talán elmondható róla, hogy egy igen kritikus pont is, hiszen ez a nyelv egyik –ha nem – legnehezebb része is, így hát különösen fontos, hogyan nyúlunk hozzá, illetve a kezdő nyelvtanulóknál hogyan építjük fel az írásjegytanítást.

Nem vagyunk könnyű helyzetben mi, az utóbbi években diplomát szerzett és szerző kínai nyelvtanárok, hiszen mi vagyunk az elsők, akik a kínai anyanyelvi tanárokat váltják a magyar közoktatásban. Ez a helyzet pedig egy halom kihívás elé állít bennünket.