2020. 11. 23.

Annak ellenére, hogy sokaknak arról, hogy kínai először az jut eszébe, hogy nehéz, azok számára, akiknek van lehetőségük közelebbről megismerkedni vele, bizonyára ez a kép is árnyaltabbá válik. Jómagam sosem terveztem igazán kínait tanulni, úgy kötöttem ki kínai minor szakon, hogy későn jutott el hozzám a kötelező második szak választásának híre, és itt volt még hely. Az első kínaiórám előtt azt sem tudtam, hogyan köszönünk kínaiul vagy egyáltalán hogy hangzik ez a nyelv. Most már persze más a helyzet. Én és a kínai elég jóban lettünk, bár még mindig sok megtanulnivalót rejt, legyen szó a nyelvről vagy annak tanításáról.

Az írás
Az egyik dolog, ami miatt nagyon szeretem ezt a nyelvet pont a legnehezebb összetevője annak: az írásrendszere. Minden létező írásjegyet megtanulni nemigen lehetséges. A legnagyobb, Qing dinasztia idején összeállított szótárban több mint negyvenhétezer írásjegy található, hát, ennyivel biztos, hogy sosem fogok megbirkózni, és ezzel a legtöbben így vagyunk. A cél nem is ez, nagyjából háromezer írásjegy ismeretével már a hétköznapokban elboldogulunk, hatezerrel pedig könyveket is el tudunk olvasni kínaiul gond és túl sok szótározás nélkül. Ebből a mennyiségből is elég írásjegy kerül az ember szeme elé, amire rá tud csodálkozni. Nagy élményt jelent, amikor hirtelen ráébredek egy-egy régebben tanult karakter egyik elemére: jé, ez ezért van benne, ezt eddig nem is tudtam! Korábban már említettem, hogy szeretem megismerni az írásjegyek eredetét, amit fel tudok használni a tanításkor is. Rengeteg olyan írásjegy van, amit korábban csak megtanultam leírni, felismerni anélkül, hogy tudtam volna, miért ezekből az elemekből áll. Most, hogy a tanítás miatt nekiálltam jobban megismerni őket, hirtelen sokkal érdekesebbek is.

Ami még az írásjegyek szeretetéhez tartozik az az írásgyakorlás szeretete. Aki már részt vett kalligráfia órán, találkozott azzal, hogy mennyire nehéz az ecsetet úgy mozgatni, hogy pont olyan szögben, vastagságban és alakban jelenjen meg az adott vonás a papíron, ahogy azt szeretnénk. Ugyan ceruzával vagy tollal gyakorolva ennél jóval könnyebb dolgunk van, de ahhoz, hogy szép és arányos is legyen az a karakter, meg kell tanulnunk, melyik vonás milyen hosszú és mennyire dől vagy éppen egyenes. Szerencsére a gyakorlópapírokon be vannak húzva az átlók a kis négyzetekben, amikbe írunk, de az átlókba elhelyezni sem olyan egyszerű minden vonást, hát még egy sima lapra ugyanolyan arányosan leírni, mint a hálóba. Ezzel együtt néha én is rajtakapom magam, hogy egy-egy végigdolgozott nap után még egy fél órára leülök, és valami nyugis zene mellett írok néhány sor írásjegyet. Meglepően élvezetes elfoglaltság tud ez lenni, aki már próbálta, az tudja, miről beszélek. Én magam ugyan sosem voltam túl jó kalligráfiában, de ettől még szeretem, és szeretném egyszer igazán jól megtanulni. Találtam pár jobban sikerült példányt, de ha valaki kisegít és hozzájárul, hogy az ő kalligráfiája szerepeljen itt, szívesen beteszem! :D A képen látható írásjegyek egy szabadabb, ún. 行书 xíngshū stílusban készültek, én ebbe kóstoltam bele Kínában annak idején.

A kiejtés
Az idegennyelvek közt, amiket valaha is tanultam és valamilyen szinten beszélek, a kínait kezdtem el legutoljára tanulni, mégis ez az a nyelv, ahol a legkevésbé érzem, hogy küzdenem kell a magyaros akcentusom befolyása ellen. Mivel minden egyes szótagnál adott, milyen tónussal kell kiejteni, ez vezeti a beszélőt, hogy megtalálja a teljes szó illetve mondat dallamát. Kifejezetten élvezem, amikor kínaiul beszélek és nem kell erőlködnöm, hogy jó helyen nyomjam meg a szavakat. Egyszerűen belemászik az ember fülébe a szavak ritmusa a tónusok megtanulásakor. A rengeteg párbeszéd, hanganyag hallgatása, sorozatok, filmek nézése, na meg a minél több használat rengeteget segít, hogy ide eljussunk, de nekem ez a kínainál más nyelvekkel összehasonlítva meglepően gyorsan összejött.

A nyelv logikája
Végül de nem utolsó sorban a kínai nyelv logikáját említeném meg, ő is nagyban hozzájárul, hogy a kínai nyelv szerethető legyen. Monoszillabikus, izoláló nyelv révén sokszor olyan szavakat összerakni vagy egy mondat jelentését megfejteni, mintha puzzle-t játszanánk. Éppen emiatt sokszor egy már tanult szótaghoz nagyon könnyű újakat hozzákapcsolnunk, szókincset fejlesztenünk. Kezdő szinten, nagyjából hatvan szó ismerete után például a 学 xué (tanul/ás) szóval már egy halom szót tudunk alkotni, ilyenek például a 学习 (tanul)、学校 (iskola)、学院 (tanintézet)、小学 (általános iskola)、中学 (középiskola)、大学 (egyetem)、学生 (diák)、同学 (osztálytárs)、好学 (könnyen tanulható). A kínai nyelv jellege miatt a tanulása, megfejtése már alapból játékos, amire tanulóként és tanárként is jó támaszkodni. Mindemellett ki ne értékelné egy német vagy egy francia nyelv (őt nem tanultam csak hallottam róla) után egy olyan nyelvet tanulni, ahol egyáltalán nincs ragozás, sem pedig igazi múlt vagy jelenidő nem létezik. Számomra egyértelműen könnyebb és gyorsabb volt elsajátítani helyesen beszélni kínaiul, mint akármelyik másik általam tanult nyelven.

Végszó
Ugyan a mandarin kínai nyelvet nem tartom a világ leglágyabb hangzású nyelvének, mégis úgy gondolom, mind beszélni, mind írni, mind pedig olvasni, megfejteni hatalmas élmény.

Ugyan én magam nem régi, szilárd elhatározással találtam rá erre a nyelvre, mégis ő lett az, akit minden más nyelvnél gyorsabban tanulok és akit a legjobban szeretek.

Témakörök: Kínai kultúra, Nyelvtanulás