2022. 04. 27.

Nekem úgy tűnik, hogy vannak nyelvek, amelyek az elején könnyebbnek, később pedig mintha nehezednének. Aztán ott van a másik felállás, ahol meg pont fordítva van. Jó kérdés, melyik a hálásabb, erről lehet vitatkozni, én azonban most inkább arról írnék, hogy – véleményem szerint – a kínai a második kategóriába tartozik. Az eleje lassú, nagyon munkás kevés sikerélménnyel, majd egyszer csak jön az áttörés és összeállnak a dolgok. Vajon miért van ez így?

千里之行始于足下

Minden kezdet nehéz – írja a Lao Ce-nek tulajdonított Az Út és Erény könyve is, pontosabban azt mondta, hogy a tízezer „mérföld” hosszú út is az első lépéssel kezdődik. A kínai nyelvtudás felé vezető út írásjegyekkel van kikövezve. Itt lesz a kulcs, bár szerencsére tízezer írásjegy nem feltétlenül kell egy stabil életben, munkában használható kínaitudáshoz. (Persze sosem lehet eleget tudni, de ez sok mindenre igaz.)

Amikor belevágunk a tanulásba, hozzászoktatjuk a szemünket az elemekhez, tanuljuk keresni a kapaszkodókat, igyekszünk eleget ismételni és nem elfelejteni a régen tanult egyedeinket. Ez már száz írásjegynél is sok munka, főleg, ha még kevésszer ismétlődnek az elemek. Közben küzdünk a tónusokkal, egyszerű mondatok összerakásával és azzal is, hogy megértsünk valamit a kínai beszédből. Nagyon frusztráló tud lenni, hogy úgy érezzük, ez még egy-két év kemény tanulás után is nehezen vagy alig megy. Emlékszem, amikor egy év mindennapos kínaitanulás után belenéztem egy kínai sorozatba és szó szerint kínai volt. Nagyon frusztrált voltam.

Az első évben tehát még több időre van szükségünk. Cserébe amikor eljutunk néhány százig, majd közel ezerig, és stabilan megvannak a régi írásjegyeink, jóval gyakrabban futunk ismerős elemekbe. Az agyunk összeköti az újonnan szembejövő írásjegyeket vagy azok részleteit a régebben már tanultakkal és sokkal egyszerűbben beazonosítjuk az új jövevényt, hiszen a már ismerős elemeiből vagy a jelentésére vagy a kiejtésére következtetni tudunk. Eleinte a tanár sokat segít ebben, aztán már megy önállóan is. Ezért is fontosak HSK 4 vagyis B2 szint felé haladva a gyere rá az új szó jelentésére, próbáld meg összekötni a magyarul vagy egyszerű kínaiul leírt jelentéssel típusú feladatok.

向上

Mindezzel párhuzamosan a szóban írd körül mit jelenthet a szó vagy mondjunk vissza egy meghallgatott történetet típusú gyakorlatok is egyre inkább előkerülnek ezen a szinten. Ennek következtében egyszerre megugrik a szókincs, írásjegytudás, ráállunk a nyelv logikájára, és sokszor mint egy kapcsoló átkattintásakor, hirtelen érthetővé válik a nyelv. Innentől a további fejlődés még gördülékenyebben megy, ahogy a szókincsfejlesztés is, hiszen egyre több és több a visszatérő, ismétlődő elemünk. Ami fontos, hogy az alapozással párhuzamosan ne veszítsük el az első két év alatt a lendületet és a motivációt. Ebben szintén a tanár segítségére is szükség lehet.

Az írásjegyek eredetének való utánanézés, és az egyszerű kínaiul minél többet beszélés, írás segíthet éreztetni, hogy igazából már sok mindent el tudunk mondani, le tudunk írni. Ez ellensúlyozhatja a frusztrációt, amivel anno én is szembesültem. Sorozatokat nézni persze bármilyen nyelv tanulásakor hatalmas segítség, kár, hogy kínai sorozatból olyan nehéz jót találni (személyes vélemény).

Azért ajánljatok bátran! Ha pedig kínaiul tanultok: hajrá, ne adjátok fel!

Témakörök: Módszertan, Nyelvtanulás